Sunny's life

Ma a dolgaim intézése közben annyira jól kitaláltam, hogy mit fogok írni, de ez valamiért sosem tud megvalósulni olyan formában, ahogy elképzeltem. Azért mégis megpróbálom. J

Ez a hét végre valahára kilökött az agóniámból és újra visszahozott az életbe. Sikerült túltennem magam minden marhaságon, amin depresszióztam, mikor utoljára postoltam, szóval újult erővel és a tavaszi napsugárral a szívemben írok most újra. Úgy érzem, lassan kezdek kiigazodni az embereken, hogy mit miért csinálnak, és már nyugodtan fogadom az újabb őrületeket, mosolyogva és bólogatva, hogy „oké, csináld”. Egy zen bölcsessége és nyugalma áradt szét bennem. J

 Viszont az mindig megdöbbent, hogy milyen veszett furcsaságokat tud produkálni a férfiagy... oké, persze a női is, különösképpen az enyém, mert hiába égetem meg magam, azért csak megnézem még egyszer: tutira olyan forró?! Valahogy mindig azokon a rohadt bukkanós-kanyargós szemét utakon kötök ki, ami lehetőleg egy erdőn vezet keresztül, ami tele van fenevadakkal. Mindezt pedig a kedvenc Jimmy Choo tűsarkú szandálomban és a Nha Khanh miniruhámban kell végiglibegnem. Valószínűleg tovább tart, és látok olyan dolgokat is, amiket nagyon nem szeretnék.

De tudod mit? Ott a túloldalon tökéletes hajjal és make-uppal, bokaficam nélkül érkezek meg: haj hátradob, póz, mosoly. Persze nagyképűség lenne azt állítani, hogy sebek és horzsolások nélkül megúszom az egészet, de megúszom. Bárki, aki meg akarja úszni, megússza. Csak rajtad áll, hogy boldog leszel-e, hogy sikerül-e kikeveredned a dzsungelből! Képes vagy rá! Képes vagy bármire! Én is azt hittem, hogy nem. Mostmár viszont biztos vagyok benne, hogy az én világomban csak én alakítom a sorsomat. Ez valami furcsa, szokatlan magabiztosságot ad, ami megerősít, hogy új utazásokba vágjak bele.

Most éppen állok egy piros lámpa előtt, de nem tudom, hogy arról a típusú kereszteződésről van-e szó, amin simán átmész, vagy ha már csak megfordul a fejedben, hogy átmész a piroson, máris felkenődsz egy kamion szélvédőjére. Fogalmam sincs. Az a helyzet, hogy hajlandó vagyok kockáztatni. Nem tudhatom, hogy megéri-e. Valószínűleg nem fogja megérni. De inkább megpróbálom, minthogy a „mi lett volna ha” kezdetű mondaton dilemmázzak. Jóllehet nem sietek sehova. J Csak mindig az idő rohan el mint valami őrült tősgyökeres new york-i. Na meg a lehetőségek se álldogálnak egy helyben türelmesen, hogy várjanak rád.

Úgyhogy ismét ringbe szállok egy nem normális férfiaggyal, és megpróbálom a saját nyelvemre fordítani, mit akar. Bármi lesz is, megosztom veletek, mert esküszöm nem hagyom békén addig, amíg nem értem meg, hogy mit gondol :D ez most lehet egy mániákus pszichopatának a segélykiáltásának tűnik, de én már komolyan tudni akarom, hogy mi forog a fejében. Főleg, hogy egyszer már megégtem. Tőle. Nos egy Queen B. idézettel zárnám soraimat, amit jegyezzetek és fogadjatok meg, hidd el, ha egy mosoly kíséretében kimondod a tükörképednek, marha jól fogod érezni magad:

THE BITCH IS BACK.