Annyi minden történt már velem az életem során, most mégis úgy érzem, hogy soha nem éltem még igazán. Nem is tudom miért volt a szemem előtt egy szürke lepel, amin keresztül mindig valahogy borúsabbnak tűnt minden. Mostmár látom a színeket,...... érzem az illatokat, tisztán hallok mindent! Imádom ezt az érzést! Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg szépen visszakapok mindent... ez arra sarkall, hogy minél többet adjak. Szinte elakad a lélegzetem, annyira bámulatos minden. Túlcsordultam :) Soha nem éreztem még ennyire, hogy élek. Legalábbis ha volt ilyen valaha, arra nem emlékszek.
Minden, amiről eddig azt hittem, hogy jó volt, a földbe tiporta egy teljesen új tapasztalat. Egy új eszmélet. Terápiásan kéne felírni mindenkinek, hogy olvassa el Andrew Matthews Élj vidáman című könyvét. Még nem értem a végére, de mégis olyan hihetetlen energiát érzek magamban. Sok dologról én is hasonlóképpen gondolkoztam, mint amit leír... Például, hogy a saját boldogságodért Te vagy a felelős. Te tudhatod, mi jó neked, és csak saját magad tudod megvalósítani. Senki nem fog helyetted akarni, hinni, tenni és kitartani. Viszont kellett ez a megerősítés, hogy végre elkezdjem HASZNÁLNI ezeket a gondolatokat. Megdöbbentő a végeredmény.
Persze a folyamat nem most kezdődött, de nagyon jó, hogy végre eljutottam ide, mikor már észre veszem azokat az apró csodákat, amikkel megjutalmaz a sors. Talán még egy nagyobbfajta csodával is meg fog. :)
Most pedig a világba kiáltom önkívületben, eufórikus elvakultsággal, hogy AZ ÉLET CSODÁLATOS!!!!!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.