Sunny's life

Vicces, mert egy édesanyámmal folytatott beszélgetés után merült fel bennem a gondolat, hogy mitől is függ az, hogy valakivel jó-e az ágyban vagy sem. Mennyire befolyásolja két ember kapcsolatát az együttlétek milyensége (illetve annak hiánya).

Mi a fő szempont? Érzelmekkel vagy anélkül? Persze én saját véleményt tudok csak közölni, úgyhogy nyugodtan vitatkozhattok velem. Lehet, hogy manapság már a nagy szexuális szabadosság miatt ez a vélemény haldoklóban van, de az érzelem elengedhetetlen. Már csak azért is, mert ha nincs, kellemetlen emlékekkel szabadulsz. Értem én (vagyis próbálom megérteni), hogy a szex „csak” élvezet, de valahogy nem értékelem annyira, ha ahelyett, hogy megölelnek utána, csak egy „csá” jut ki osztályrészül. Ha kijut. Utána meg mehet a szemétládázás és a nők részéről a „férfiak egytől egyig disznók!” jelige fennkölt hangoztatása. (Kislány, te akartad! Kettőn áll a vásár.) Egyébként is utálom a kamu dolgokat, legfőképpen ha két ember közötti érzelmi viszonylatokról beszélünk.  

Szóval abszolút az érzelmek pártján állok. Meg különben is a bizalom nagyon fontos, hiszen ha nem bízok a másikban, csak egy nagy görcs leszek. Még amellett is nehéz levetkőzni a konvenciókat és átlendülni abba a világba, ahol már nem számít, hogy hol vannak felesleges zsírpárnák, vagy tökéletlenség a testeden. Ez pedig egy szerető és kiegyensúlyozott párkapcsolatban lehetséges. Már ha nem vagy egy önbizalombomba. A legtöbben nem vagyunk. De azért az se utolsó szempont, hogy reggel úgy kelsz fel mellette, hogy azt kívánod, bár ne menne el, és nem vagy rosszul attól, hogy mit keres még itt.

Aztán az is érdekes megközelítés lehet, hogy mennyire számít, hogy hány szeretője volt eddig. Vannak olyan srácok, akik majd’ szétesnek, olyan lazák, és rendkívül nagyra vannak magukkal, és életcéljuk minél több nőt megdönteni. Az a helyzet, hogy legtöbb esetben nem hallottam sok pozitívumot az ilyen típusú emberek teljesítményéről. Ugyanis valamilyen belső sértettség, vagy a kellő intelligencia hiánya miatt csak a saját örömére gondol, és a partnerét eszközként használja. Nem feltétlenül kell a fentebbi „mácsó” típusba tartoznia, csak egyszerűen elég, ha valaki nem elég felnőtt ahhoz, hogy rájöjjön: ez egy páros játék. A tapasztalat önmagában egy érdekes kérdés. A számokat vagy a minőséget nézzük? A számok igazából nem mutatnak semmit. Legalábbis semmi olyat, ami lényeges lenne.

Ha két ember értelmi és érzelmi szinten össze van hangolva, még az sem jelenti azt, hogy élvezni fogják együtt a szexet. Ha pedig ez a helyzet áll fenn, akkor hiába az összes érzelem, erre nem lehet életet építeni. Előbb utóbb úgyis csúnya vége lesz a kapcsolatnak. Mondjuk szerintem ez azt is jelenti, hogy nem igazi a szerelem. A szerelmi kapcsolat lényegében a szex is benne van, ha pedig nincs, az maximum plátói szerelem, amiről csak azt hisszük, hogy az, közben meg közel sem biztos. Az ilyen kapcsolatból is jobb továbbállni. Valamilyen szinten természetesen tanulható két ember között, de alapok nélkül hiába próbálkozunk építkezni, az a ház csúnyán össze fog dőlni. Ez a típusú kapcsolatot leginkább baráti langyosvíznek tudnám definiálni.

És persze olyan is van, amikor minden klappol. Amikor érzed, hogy azt akarja, jó legyen neked, és te is hasonlóan. Amikor felkelsz és azt kívánod, bár megállhatna a pillanat mellette. Amikor csak hozzád ér, és hevesebben ver a szíved. Vagy amikor csak elképzeled, hogy hozzád ér, és máris nehezebben veszed a levegőt… Nem mindenki ezt akarja? Hogy találjon egy olyan embert, aki barát, védelmező és remek szerető is egyben? Mert ha így van, és még nincs a birtokodban, akkor fordítani kell a sorsodon. Csakis rajtad múlik. Nekem elhiheted, mert én megtaláltam. :)